Hogy kikerüljük a holnapi tumultust, idén a gyermeknapunkat május utolsó napjára terveztük. Az időjárás kedvezett, így az egész tanítási időnket a szabadban töltöttük.
Mitől volt ez a nap mégis más a többi szabadban tartott tanítási óránktól? Attól, hogy a tanulások közti időt a gyermekek által választott játékokkal tettük szórakoztatóvá. Hordárjaink segítettek az óriási piknik takaró szállításával, hogy a hegy alatti szabadidőparkban fogyaszthassuk el közös reggelinket. Teli hassal még nehéz lett volna a mozgás, ezért nem okozott különösebb gondot, hogy olvasással kezdjük a rendhagyó tanulást. Lazításképp míg a fiúk dekázásban versenyeztek, addig a lányok könyv alapján Bogáncsot rajzolgattak, lépésről lépésre. Mikor nosztalgikusan az akácfa virágát rágcsáltam, a gyerekek mosolyogva súgtak össze mellettem. Ehető virágokkal még nem találkoztak. Megtanultuk, hogy bár az akácfa virágzata egészséges és igazi természetes kincs, a szárát, leveleit, kérgét, sőt még a virágot tartó kis zöld "tokot" is tilos elfogyasztani, mert ezek a részei erősen mérgezők.
Mivel az osztály fegyelmezett viselkedését még az idegenek is megdicsérték, biztos, hogy a mai gyermeknap ebben a tanévben nem volt számunkra az utolsó .
(VI.C speciális osztály)